II. rész Közönséges zsabotikába (Plinia cauliflora)
A legismertebb faj. Minden trópusi gyümölcsökkel foglalkozó könyv, videó egyik főszereplője. Az átlagember ha meghallja ezt a szót „zsabotikába” erre a fajra asszociál. Viszont szomorú tény,hogy a tudományos elit botanikával foglalkozó része rengeteg tévhitet tálal ezzel a fajjal kapcsolatban, főképp Európában. Itt Európában lelkes hobbikertészeknek köszönhető, hogy objektív információk napvilágra kerültek ezzel a fajjal és a többi fajjal kapcsolatban is.
A növény általános jellemzése: maximum 15 m magasra nő,alapjától elágazó törzse van. Kérge erősen hámlik,nagy pikkelyekben váli le. Levelei átellenes állásúak,bőrneműek, fényes sötétzöldek,rövid,szőrös nyelűek. A levéllemez lándzsás vagy elliptikus,ép szélű,kihegyezett a vállán lekerekített, 1,5-10 cm hosszú és 1,2-2 cm széles. A virágok egyesével vagy csoportosan rövid,vastag kocsányokon nőnek az idős fás részeken. Termése vastag és rövid kocsányú gömbölyű vagy elliptikus bogyó, 1,5-4 cm átmérőjű, sima kemény fényes héjú. Érett állapotban fekete színű,csúcsán a 4 csészelevél maradó.
A gyümölcs íze-saját tapasztalatom alapján-édes,enyhe savanykás utóízzel. Engem minimálisan emlékeztet az íze a szőlőére, én a licsiéhez hasonlítanám. Ez csak a gyümölcshúsra vonatkozik. Héjával fogyasztva enyhén összehúzó hatású,de mivel a héja kemény nehezen lehet elrágni. Jobb ha a brazilokhoz hasonlóan a héját elroppantva, a gyümölcshúst kinyomva fogyasztjuk. A magok aránylag kicsik, nem zavaróak.
Nevelése:
Szubtrópusi igényű növény, tavasszal a fagyok elmúltával rakjuk ki a szabadba és a hideg idő beállta előtt vigyük a telelőbe. Ez azt jelenti ha a hajnali hőmérséklet lemegy +5 fok alá akkor kell telelőbe vinni. Nyáron a tűző naptól védjük, az idősebb növényeket is árnyékoljuk.Télen világos helyen legyen,lehetőleg déli fekvésű ablak közelében. Nálam 15-20 fokon jól telel. Hidegtűrési tesztet még nem csináltam,ha lesz még plusz növényem megcsinálom.
Savanyú földben neveljük. Első tévhit a talaj kémhatása. Saját tapasztalat és internetes fórumok böngészése után a 4,5-5,5 pH-jú talaj nem a legideálisabb. Újabban már kb. 5,5-6,5 pH-jú talajba ültetem. Magyarán, a citrusoknál használt földben is vígan el van. Amire oda kell figyelni az az ültetőközeg tömörsége. Nehéz, kötött földkeverékben megfullad a gyökere és nagyon gyorsan elpusztul. Ezért laza,enyhén savanyú, perlittel és kókuszrosttal dúsított földben nevelem.
Szerves trágyával óvatosan,mert külföldi tapasztalatok szerint, érzékeny a nitrogén túladagolásra. Ezt a levél csúcsának száradásával jelzi. Én ilyet nem vettem észre, a citrusok számára előírt mennyiségű marhatrágyát keverem a földjébe.
Tápozni, tavasztól őszig,kéthetente szoktam. Alacsony nitrogéntartalmú folyékony műtrágyával + vas-keláttal. A földkeverékbe természetesen Osmocote granulátumot is teszek.
Alacsony nitrogéntartalmú műtrágyáként Florimo bonsai tápoldatot, a vas-kelát pótlásra Fitohorm Fe 55 oldatot használok. Osmocote-ból pedig rhododendron granulátumot használok.
Sokkal nagyobb a vas igénye,mint a citrusoknak ezt érdemes figyelembe venni.
Öntözésre lágy vizet használok. Ez lehet esővíz, vagy boltban kapható ioncserélt víz. Kipróbáltam a sima csapvizes,kút vizes öntözést is. A kezeletlen csapvizet nem javaslom. A kút vizest locsolást nálam jól tolerálja. Ha mégis csapvizet vagyunk kénytelenek használni akkor hagyjuk állni néhány napig és utána locsoljuk. Nyáron-ha megkívánja-naponta,bőségesen locsoljuk. Én például a cserepek alá alátétet teszek, így minden csepp kifolyt vizet fel tud szívni. Télen csak akkor öntözöm ha a földjének felső része már száraz.
Kártevők közül a legnagyobb gondot nálam a gyapjastetvek és a levéltetvek okozzák.
